Világóra

2009. július 30., csütörtök

HORTHY MIKLÓS ÉLETE


HORTHY MIKLÓS ÉLETRAJZA
(1868-1957)



Horthy Miklós 1868. júl.18-án Kenderesen született. Eleven, kalandszerető gyerek volt.  Elemi iskolai tanulmányait magánúton végezte: Kenderesen (1874–1876), majd a Debreceni Református Kollégiumban (1876–1878). Gimnáziumi tanulmányait Sopronban, a Lähne-tanintézetben (1878–1882) végezte, ahol németül oktatták. Horthy nem szeretett a soproni iskolába járni, megharagudott édesapjára, mert eltaszította a családtól. Később testvére, Horthy Béla helyére lépett, a tengerészeti pályára. (Horthy Béla vérmérgezésben halt meg)
Sopronban nem csak németül beszélni tanult meg, hanem gondolkodni is. Többek között ez tette alkalmassá arra, hogy felvegyék a fiumei haditengerészeti akadémiára. Az akadémián megtanult olaszul, horvátul. Emellett beszélt franciául és angolul is. 1886. október 7-én avatták az osztrák-magyar hadiflotta II. osztályú tengerész-hadapródjává. Szolgálatát a háromárbocos, segédgőzgéppel felszerelt vitorlás Radetzky fregatton kezdte meg 1872-ben.
Horthy végig járta a ranglétrát a tengerészet hagyományos gyakorlata szerint. Három év elteltével sorhajózászlóssá lépett elő, és a Taurus nevű állomáshajóra került Konstantinápolyba. Kiváló sportembernek bizonyult, és ezzel komoly tekintélyt vívott ki magának az oszmán fővárosban. Versenyszerűen vitorlázott, kitűnően vívott, eredményes középtávfutó, kerékpárversenyző, teniszező volt. Akkori szóhasználattal all-round sportember volt, emellett jó táncos, első osztályú lovas, kellemes társaság. 1892–1894-ben mint beosztott tiszt vett részt a Saida kelet-ázsiai és óceániai útján, amelynek során érintette Indiát, Ausztráliát és Melanéziát. 
 1909 és 1914 között I. Ferenc József négy szárnysegédjének egyike volt a bécsi udvarban. A háborúban kitűnt merész és sikeres harci cselekményeivel, mindenekelőtt a brit és olasz hajók elleni 1917. májusi támadással az Otrantói-szorosban. A Novara cirkáló parancsnokaként ekkor maga is megsebesült. 1918. febr.3-án részt vett a cattarói matrózlázadás felszámolásában. Hadisikereiért IV. Károly 1918. febr.27-én ellentengernaggyá és a flotta főparancsnokává nevezte ki.
Később megkapta az altengernagyi rendfokozatot, amely az altábornagyi rangnak felelt meg.
1919 nyarán Szegeden belépett a Tanácsköztársaság megdöntésére törekvő ellenforradalmi kormányba, és fővezérként elkezdte szervezni a Nemzeti Hadsereget. Az ellenforradalmi kormányban hadügyminiszter volt. A Tanácsköztársaság bukásakor, 1919 augusztusának elején csapataival az antant engedélyének birtokában a Dunántúlra vonult, főhadiszállását pedig Siófokon rendezte be. Horthy deklarálta, hogy nem tartozik felelősséggel a budapesti Friedrich-kormánynak, ennek ellenére rendszeresen részt vett a kormányüléseken. A néhány ezer fős, főleg tiszti különítményekből álló Nemzeti Hadsereg a Dunántúlon bosszúhadjáratba kezdett a Tanácsköztársaság hívei, vezetői, kiszolgálói ellen. Kemény cenzúrát vezettek be. A jogrendet még látszólag sem vették tekintetbe a tiszti különítmények. A helyiek feljelentései alapján elfogták a tanácsállam tisztségviselőit, a forradalmak résztvevőit vagy a zsidó vallású polgárokat és felakasztották őket. Ezt fehér terrornak nevezzük, ami több ezer áldozatot követelt. Horthy nem vett részt ezekben, de nem is akadályozta meg. A párizsi békekonferencia szeretett volna már a magyar ügy végére is pontot tenni, ezért George Clerk prágai brit követet küldte Budapestre, hogy segédkezzen egy Párizs számára is elfogadható magyar kormány felállításában. Clerk hosszas és nehéz tárgyalásainak eredményeként létrehozta a fővezérség és a leendő kormánykoalíció közti megállapodást. Ezután a románokat kiparancsolták Budapestről és a Duna-Tisza közéről, a Tiszántúlt azonban csak 1920 márciusában ürítették ki. Horthy Miklós 1919. nov.16-án a román hadsereg távozása után bevonult Budapestre.
A különböző politikai csoportok és az antant támogatásával 1920. márc.1-jén Magyarország kormányzójává választották. A trianoni békeszerződés aláírása megteremtette a függetlenné vált Magyarország megszilárdulásának nemzetközi feltételeit. Horthy kormányzóvá választása után visszavonult a mindennapi politikai életből. Horthy kormányzó 1920 júliusában Teleki Pál grófot kérte fel a kormányalakításra. A Teleki-kormánynak gondot okozott a határon túli magyarok áradata, mindezt súlyosbította IV. Károly első visszatérési kísérlete. Az uralkodót sikerült rávenni, hogy távozzon, de a szomszédos országok létrehoztak egy magyarellenes szövetséget, a kisantantot. (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) Emiatt távoznia kellett Telekinek. 1921 áprilisában a kormányzó Bethlen Istvánt kérte fel kormányalakításra. 1921 októberében IV. Károly másodszor is megpróbálta elfoglalni a trónt. Fegyveres erővel indult a fővárosba, így Horthy kormányzónak és Bethlen miniszterelnöknek nem volt más választása, fegyverrel kellett megakadályozni az újabb trónfoglalási kísérletet. A király második visszatérési kísérlete után a győztes országok követelésére a magyar nemzetgyűlés 1921 novemberében kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.
Bethlen István sokat javított Magyarország gazdaságán, de 1931-ben a gazdasági válság miatt távozásra kényszerült. Horthy a Teleki- és Bethlen kormány segítségével konszolidálta a rendszert, a társadalmi bázis kiszélesítése érdekében megalapította a „Vitézi Rend”-et. Támogatta a törvényesség és a rend helyreállítását, a keresztény szellemiségű középosztály megerősödését, valamint a bal- és jobboldali szélsőséges erők visszaszorítását. A nagy gazdasági világválság hatására megroppant az ország, Bethlent 1931-ben Károlyi Gyula váltotta a miniszterelnöki székben, őt 1932-ben Gömbös Gyula követte. A harmincas években bekövetkezett az, amit a Horthy el akart kerülni: felerősödtek a szélsőségesek, a politikai rendszer pedig a parlamentarizmus keretei ellenére egyre inkább jobbra tolódott. Külpolitikai téren a harmincas évek kormányai a német és az olasz tengellyel való kapcsolatban bíztak, ettől remélték a trianoni határok revízióját (részben sikerrel, a bécsi döntések során jelentős területek kerültek vissza). Horthy, bár többször járt Németországban, Hitlert nem szívlelte, s a történészek szerint ez kölcsönös volt. Bár Horthy Miklós az 1920-as és 30-as években visszahúzódott a napi politikától, szerepe a területvisszacsatolások kapcsán ismét megnőtt a magyar hadsereg főparancsnokaként. A revíziós törekvések sikere miatt ˙(bécsi döntések) már nem volt visszaút, 1941-ben Magyarország is belesodródott a német szövetséges oldalán a II. világháborúba.  A villámgyors német sikerek hatására a magyar vezetés – Horthy-t is beleértve – feladta korábbi aggályainak egy részét. A német megrendelések felvirágoztatták a magyar gazdaságot, megszűnt a munkanélküliség, így a szélsőségek támogatottsága is visszaesett ebben az időben. A kormány az Egyesült Államokba kihelyezett összeget is visszavonta. 1941 júniusában Horthy úgy döntött, hogy Magyarország csatlakozzon a Szovjetunió elleni háborúhoz. Döntése jogszerű volt, ám politikailag hibás. Mind Horthy Miklóst, mind a magyar politikát súlyos veszteség érte, amikor a frontszolgálatát teljesítő Horthy István kormányzóhelyettes 1942. augusztus 20-án repülőbalesetben elhunyt. Horthy Miklós később azt érzékelte, hogy az ország a vesztesek oldalán fejezi be a háborút. Világossá vált számára az is, hogy Bárdossy László vezette kormány felmentése és a Kállay Miklós vezette kormány kinevezése alapvetően nem változtatott a helyzeten. Kállay, akinek feladata lett volna az országnak a háborúból történő kivezetése, csak szerény részeredményeket ért el. 1944 augusztusában, a román kiugrást követően fontos döntésre szánta el magát. Felmentette Sztójay Döme vezette magyar királyi kormányt, és Lakatos Géza vezérezredest bízta meg az új kormány megalakítással, azzal nem titkolt szándékkal, hogy az új kormány alapvető feladata az országnak a háborúból történő kivezetése lesz. Horthy Miklós ráébredt arra, hogy az ország és így saját jövője attól függ, mi történik a háború utolsó időszakában. Számára bíztató hírnek és egyben követendő példának tűnt a finn-szovjet háborúskodás befejezéséről szóló információ, amely szerint a harcok megszűnte nem jelenti automatikusan Finnország szovjet megszállását. A kormányzó által ilyen formában felkészített Náday István szept. 22-én kalandos úton Olaszországba repült, de a nyugati szövetségesek tudomására hozták, hogy a háborúból való kiválás kulcsa Moszkvában található. Horthy Miklós arra kényszerült, hogy magához Sztálinhoz forduljon. 1944. szept.28-án elindult egy delegáció Moszkvába, amelynek feladata volt érdemi tárgyalásokat folytatni a Szovjetunió és a nyugati szövetségesek képviselőivel. A három szövetséges nagyhatalom képviseletében eljáró tárgyalók egyértelművé tették a magyar delegáció számára, hogy részükre csak egy lehetőség áll fenn: elfogadni a megfogalmazott feltételeket. Feltételek: Magyarország kivonja csapatait a szomszédos országokból, lemond Nagy-Magyarországról, hadat üzen Németországnak. Horthy az egyezményt elfogadta. A rövid egyezmény az addig folytatott politika kudarcát jelentette, a kormányzó legfontosabb elemeit kérdőjelezték meg. Horthy ugyanis államfői működése alapjának tekintette az elveszített országrészek visszaszerzését. 1944. október 15-én pedig megkezdődött a kiugrási kísérlet, ami a nyilas és németbarát tisztek ellenállásán megbukott.
Ennek kudarcában jelentős szerepet játszott az, hogy a nyilas puccskísérletről szerzett információk alapján annak időpontját az eredetileg tervezett október 20-áról 15-re helyezték át. Idő hiányában így a szükséges előkészítést végrehajtani nem lehetett. 1944. október 15-én Horthy Miklós fiát elfogták és elhurcolták a németek, a kormányzó lelkileg összeomlott. A megbízhatónak vélt katonai vezetők egy része elfordult tőle. A kormányzó pedig október 16-án kénytelen volt visszavonni parancsait és lemondani; a hatalmat Szálasi Ferencnek, a nyilasok vezetőjének adta át.
Másnap Horthyt családjával együtt a németországi Hirschbergbe internálták. 1944 decemberétől ellátásuk egyre rosszabb lett. A kormányzó és családja gyakorlatilag éhezett. A fogságban 1945. január 3-án önként csatlakozott a kormányzói családhoz a kormányzó öccse, Horthy Jenő. Az amerikai csapatok 1945. május 1-jén érték el a hirschbergi kastélyt, ezzel a volt kormányzó amerikai hadifogságába került.


A zsidóság helyzete Horthynál
1939 és 1941 között több tízezer menekült érkezett Magyarországra. Miután Magyarországot megszállták a németek, a németek hozzákezdtek a zsidókérdés megoldásához. Baky László és Endre László államtitkárokkal együtt a gettóba gyűjtés és a deportálás megszervezésén dolgozott. Megkezdődött a magyarországi holokauszt. 1944. máj. 15-én megindultak a deportálások Auschwitz felé. Először a visszacsatolt területek zsidósága, majd az Alföld és Dunántúl zsidó lakossága, majd újabb százezer zsidót deportáltak. A hazai és a nemzetközi közvélemény felháborodása és tiltakozása miatt Horthy leállította a deportálásokat és megmentette a budapesti zsidóságot.


A nürnbergi perben tanúként hallgatták ki, kiadatását a magyar kormányzat nem tudta elérni, bíróság elé állítását sem az USA, sem Sztálin nem támogatta. Horthy Miklós 1948-ig Németországban, majd Portugáliában, a Lisszabon melletti Estoril tengerparti üdülőhelyen élt.
Az 1956-os forradalom híre előbb fellelkesítette, ám annak későbbi kudarca nagyon megviselte a mindvégig jó egészségnek örvendő Horthyt. A forradalom leverése után apátiába zuhant, bár az orvosok szerint szervi bajban nem szenvedett, nemsokára elhunyt. 1957. február. 9-én halt meg Estorilban, 89 évesen. Végakarata szerint addig nem szállíthatták haza holttestét, amíg a szovjet csapatok ki nem vonultak Magyarországról. 1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen, a család és a kormány egybevágó szándéka szerint nem állami szertartás keretében.

Mai műsor

Hírkereső

Pénzváltó